Tapasztalataink alapján a vállalkozások többesége súlyosan alulértékeli saját szellemi alkotásait, valamint azok üzleti jelentőségét. Emiatt ilyen jellegű tulajdonát sem képes megfelelő hatékonysággal kezelni. A szellemi tulajdonban megtestesülő vagyon nem tölti be szerepét stratégiai vagyonelemként, és a benne rejlő potenciális lehetőségek is kihasználatlanok maradnak.

Egy vállalat értékének ugyanis éppenséggel csak egy részét teszik ki a tárgyi eszközök – legyenek azok álló vagy forgóeszközök, mint az ingatlanok (gyártelep, iroda, székhely, logisztikai telep, stb.), a gépkocsi flotta, a gyártóberendezések, és felszerelések, tenyészállatok. A sikeres vállalkozások meglepően nagy részét ugyanis éppen azok a megfoghatatlan a vállalkozás számára forgalomképes dolgok vagy jogok – azaz immateriális javak – teszik ki, melyek egy jó része éppen a szellemi tulajdonban (IP) ölt testet.

Egy nagyhírű elemzőcég a tárgyi és immateriális eszközök arányának alakulását vizsgálja a legeredményesebb 500 amerikai cégben az elmúlt 50 év folyamán. Megdöbbentő, hogy míg a tárgyi eszközökben megtestesülő „vas, tégla és beton” vállalati vagyonban képviselt aránya az 1970-es években még 80% felett járt, addig ma már nem tesz ki többet, mint a vállalat összvagyonának 10%-a. A fennmaradó 90%-ot pedig nem tárgyiasult immateriális vagyonelemek testesítik meg!